Ezt a mesét Frank Marci küldte be a pályázatra. Fogadjátok ti is szeretettel!
Pumukli és az állatok
Egyszer volt, hol nem volt, volt egy kobold akit Pumuklinak hívtak. Történt egyszer, hogy mikor Pumukli és Éder mester hazafelé tartottak a kirándulásról, Pumukli észrevett egy nagy kutyát, amint éppen egy aranyos cicát kerget.
- Odanézz! – szólt a kobold rémülten Éder mesternek – Egy nagy kutya egy kis cicát kerget!
Erre Éder mester is odanézett, s elcsodálkozott azon, amit lát. A kutya már majdnem elkapta a macskát, mikor Éder hirtelen fölkapta. A nagy kutya megállt Éder előtt. Pumukli ijedtében elbújt egy kő mögé és ezt szepegte:
- Mi-mi mit akar tőlünk ez a kutya?
- Valószínűleg a cicára vadászik. – válaszolt Éder mester, de ő is csak félősen.
Halljatok csodát a kutya megszólalt!
- Miért vetted el tőlem a cicát? Hisz mi csak játszottunk!
- Azt meg már nem hiszem el! – kiáltotta Éder mester, de most már felbátorodva.
A kutya sokáig erősködött, s észre sem vette, hogy idő közben Pumukli felmászott a hátára.
- Gyí! – kiáltotta, rúgott egyet a kutya oldalába és egyenesen Éder lába közt az erdőbe vágtatott. Mire visszajöttek a kutya teljesen megszelídült, s még egy beteg nyuszit is hoztak. Mikor hazaértek Pumukli megmutatta Éder mesternek a nyulat. Abban percben elindultak az állatorvoshoz, aki egy hét múlva makkegészségesen hozta vissza a nyuszit.
A nyuszi hamar összebarátkozott Pumuklival, a kutyával és a kis cicával. Egy nap, amikor Pumukli és a többiek a tóparton sétáltak a kutya nagyot vakkantott:
- Vau, vau egy kis vadkacsa zuhan egyenesen felénk!
Pumukli épp egy padon üldögélt, s a tavacskát nézte, de szerencsére meghallotta a kutya ugatását és odasietett.
- Hol van, hol van?! – nézett föl az égre.
- Ott! – vakkantott még egyet a kutya.
A szegény vadkacsa a tó közepébe esett.
- Gyorsan, gyorsan hajót kell készítenünk! – mondta Pumukli.
- Segítség, segítség valaki!!! – hápogott kétségbe esetten a kacsa.
Szerencsére épp arra sétált Éder mester. Pumukli gyorsan odafutott hozzá és elújságolta, hogy mi történt. Éder gyorsan beugrott a tóba és kimentette a bajba jutott állatot.
Amikor hazaértek a kiscicára bízták a kacsát. A cica egy órával később észrevette, hogy a kacsa bal szárnya törött.
- Gyorsan, gyorsan mindenki ide! A kiskacsa szárnya törött! – kiabált torka szakadtából és egy pillanaton belül mindenki ott volt, még Éder mester is.
- Melyik szárnya van eltörve? – kíváncsiskodott Pumukli.
- A bal! – mondta rémülten a cica.
- Hogy fogunk most segíteni rajta? – kérdezte a nyuszi fülét tépve.
- Őt is el kell vinnünk az állatorvoshoz, ahogy téged is vittünk – mondta Éder mester és telefonált. Az állatorvos egy hét után hozta vissza a kacsát, de nem makkegészségesen.
Csak a bal szárnya volt bekötve.
- Nem szabad sokat tornáznia, feküdnie kell amíg teljesen fel nem épül. – azzal az állatorvos elment. A kiskacsa egy hónap múlva meggyógyult. Pumukli kiment vele a tó-
partra ott elbúcsúztak, s a kobold szabadon engedte a kacsát. Miután elköszöntek egymástól Pumukli hazament uzsonnázni. Hát amint eszi az uzsonnát látja, hogy egy egér szalad végig az asztalon. A kis cica föl akarta falni, de az elkezdett rimánkodni:
- Kegyelmezz meg rajtam, három napja nem ettem semmit, nagyon éhes vagyok, hagy egyek abból a süteményből!
- Én adok szívesen, tessék itt van!
Az egér megköszönte Pumukli jóságát és elment.
Pumukli és állatai azóta is boldogan élnek, ha meg nem haltak.
|
Fodor Fanni, (10 éves) a budaörsi Mindszenti József általános iskola tanulója küldte ezt a verset (és még másik kettőt) a pályázatra.
Ezt a rajzot pedig Fodor Emese, (8 éves) a budaörsi Mindszenti József általános iskola tanulója küldte a pályázatra.
MITŐL BOLDOG AZ EMBER?
