Modern Prevenció Alapítvány

"Aki a maga idejében jót tesz, századokért dolgozott"
BEMUTATKOZUNK
GYEREKEK A BOLDOGSÁGRÓL
Alex oldala
RENDEZVÉNYEK
PÁLYÁZZATOK!
Mitől boldog az ember?
Minden napra egy jótett
Jelentkezési lap
ALKOTÓ GYEREKEK
pályaművek
HOGY IS VAN EZ...??
TÁMOGATÓINK
RÓLUNK ÍRTÁK
KAPCSOLAT
ÁLLATKÖLYKÖK - játék
Zenetanfolyam
Ünnepek

BELÉPÉS
Azonosító:

Jelszó:

Elfelejtett jelszó
Regisztráció


Hogy is van ez?

Legutóbb a lázadás témakörét feszegettem. Nos, ez sem lesz sokkal könnyedebb téma, sőt.

Beszéljünk egy kicsit a tiszteletről és az illemről!
Riasztóan hangzik, valószínűleg most azonnal abbahagynád az olvasást. Unalmas, száraz, és különben is ki a fenét érdekel?
Riasztóan hangzik, az is! Nekem elhiheted!

Jó pár illemtankönyvön átrágtam magam a nyár folyamán, amikor az embernek nem fagy oda a busz kapaszkodójához a keze, és utazás közben is tud olvasni…
Szóval, nem volt könnyű összeolvasztani egy teljes egésszé a tanultakat. Ahány könyv és ahány szerző, annyi különböző vélemény.

De, hogy egyébként mi ez az egész homályos témakör, és miért és miből jött létre az illem, nos, azt sehol nem találtam meg. Lehet, hogy csak én nem olvastam eleget…
Egyes könyvek az önfegyelmet emlegetik, más könyvek csak úgy egyszerűen leírják az alapvető illemszabályokat, és olyan is van, amely az egészet az ember döntésére bízza.

Nem vagyok szakértő a témában, nem folytattam ilyen irányú kutatást sem. Elolvastam viszont néhány könyvet, és az én megítélésem szerint az illem alapja a tisztelet.

Tudom, még mindig unalmas a sztori.
De sajna, mielőtt belekezdek a mesélésbe, van egy-két dolog, amit tisztáznunk kell.

Például, hogy mi is az a tisztelet tulajdonképpen? Nos, hát ez sem egyszerű kérdés.

A szótár úgy határozza meg: valaki vagy valami érdemének, értékének vagy jelentőségének elismerése és megbecsülése.

De itt jön a kérdés:

Az iskolában azt mondják: Tisztelnünk kell a tanárainkat. Kötelező!

De mi van akkor, ha semmi tiszteletre méltót nem találunk abban a tanárban? - Félre ne érts! Nem a tanárok ellen akarlak bujtogatni! De iskolás koromban jó párszor felmerült bennem a gondolat.
Az is sokszor megfordult a fejemben, hogy amikor azt mondják: Tiszteld az idősebbeket! Miért teszik ezt kötelezővé?
Mi a túrót tudok tisztelni egy olyan emberben, aki mondjuk egész életében lopott, vagy más embereket károsított meg, vagy árult el? Még akkor is, ha öreg?
Vagy, lehet, hogy a régi korokban, amikor ez az „aranyszabály” kialakult, ezek az emberek már nem érték meg az idős kort???

Szóval, ezekkel a szabályokkal nem mindig tudtam egyet érteni.
Mint ahogy azzal sem, hogy miért nem tehetem zsebre a kezem egy kicsit előkelőbb társaságban, mikor nekem úgy fázik!

Vagy például ott van az is, hogy az ismerősöknek mindig illik köszönni! De miért? Ezt nagyon sok gyerek nem érti, és sokszor kifejezetten nehezére esik a gyerekeknek. Nem, mintha a köszönés olyan nagyon nehéz dolog lenne, elvégre is az embernek csak a száját kell kinyitnia, ami pedig magában véve nem egy nehéz művelet, amennyiben az embernek nincsen szájzára. De a gyerekeknek nem ezért esik nehezére egy idegennek, vagy egy nem elég szimpatikus embernek köszönni.
Tapasztalataim szerint azért, mert a köszönés egyfajta bizalmat fejez ki, a másik ember iránt. Kommunikációba lépünk a másik személlyel, nyitunk felé. És a gyerekek, ha nem elég bizalomgerjesztő valaki nekik, az elől inkább elbújnak, de legalábbis nem szívesen szólnak ahhoz a személyhez.
Persze, az embernek jól esik, ha köszönnek neki, és ebből a szempontból egyet tudok érteni ezzel a szabállyal, mert a köszönéssel éreztetjük az adott személlyel, hogy észrevettük a jelenlétét, és nem nézünk keresztül rajta.

És itt jön be a képbe a tisztelet. Amikor valakinek köszönünk, egyben elismerjük létezésének jelentőségét is.

Igen, ez most nagyon misztikusan hangzik.
Azt hiszem, azok, akik „jólneveltek”, általában magukban hordozzák azt a fajta alapvető viselkedési formát, ha lehet így nevezni, vagy inkább azt a fajta hozzáállást, hogy tisztelettel bánnak a környezetükkel. Függetlenül attól, hogy tudomással vannak-e annak az illetőnek az érdemeire, vagy a múltjára. Magában azért, hogy ő létezik, és az, ami, tisztelik.

Ez persze nem jár együtt a személybe vetett vak bizalommal.
És azt hiszem, ezért alakult ki az is, hogy a tanárokat tisztelni kell. Még ha most esetleg utálsz is ezért a kijelentésemért, mint lázadó fiatal, én kimondom, hogy a tanárokat megítélésem szerint azért illeti meg az alapvető tisztelet, mert tőlük tanuljuk meg az alapvetően szükséges adatokat, és mert nagyon sokat tanultak ahhoz, hogy az legyen belőlük, ami, és mert esküt tettek arra, hogy a gyerekeket legjobb tudásuk szerint oktatják és nevelik.

Szóval… ha már ilyen magasröptű értekezésbe kezdtem, megpróbálnám „happy enddel” befejezni ezt a dolgot!

Mióta elolvastam ezeket a könyveket, rájöttem arra, hogy akkor kapok tiszteletet a környezetemtől, ha tiszteletet adok. Mindenkinek. És próbálok a környezetemben úgy bánni az emberekkel, amit viszont szeretnék kapni. De egy dolgot úgyszintén megtanultam, és ezt nem a könyvekből. A tisztelet és a bizalom nem egyenlők egymással. Attól, hogy valakivel tisztelettel bánok, még nem kell, hogy bízzak is benne, de aki érdemes a bizalomra, az méltó a tiszteletre is.

Hogy ne ijedj meg nagyon, legközelebb egy kicsit könnyedebb és vidámabb témával állok elő…

Üdv: Kíra






Honlapkészítés